Június 15.
Na de már most. Van Chase, aki Boston mellett lakik és aki úgy döntött, hogy hazamegy, mivel neki nem kell itt lenni az első turnus alatt, tehát aki még befér hozzá, mehet Bostonba. Be a kocsiba, irány Boston. 5 óra kocsikázás. Iszonyat jó volt. Aludni :D Megérkeztünk. Mondta Tom, hogy majd ha ideértünk, ő felhívja a többieket, hogy hol vannak és akkor csatlakozunk hozzájuk. Ki a kocsiból. Viszlát Chase! Hoppá, Tom telója lemerült. Mikeé lemerült. Én meg Vera pedig senki számát nem tudtuk. A táborban maradtak közül meg tök felesleges bárkit is felhívni, hisz úgysincs térerő. 2 órányi huzavona után megszereztük a tábor vezetékes számát, akiket felhívtunk, ők nekünk a többieket, majd visszahívtak és találkoztunk. Boston kb 5 órányi séta volt, semmi értelmeset nem láttunk. De valahogy mégis nagy kaland. Hazafelé már a többiekkel a srága iskolabusszal, amit egy öreg bácsika vezetett láthatósági mellényben és üvöltött a zene, mindenki énekelt, táncolt, a tennisz edzőm meztelenül rohangált :D 5 órányi út így haza. Megérte elmenni :) Csak a csarnokot bánom...
Boston baby :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.